Időről-időre úgy ézem, hogy ” hidd el, én nem tehetek róla, így rakott le az a nyomorult gólya…“. Mármint hogy rossz helyen… Nem itt kellene hogy legyen a hazám…
Félreértés ne essék, ezúttal sem a gazdasági és/vagy politikai helyzet felett érzett sajnálkozásomat kívánom nyilvánosságra juttatni, sokkal inkább az iránnyal és az égtájjal van bajom. Merthogy megint mennék melegebb éghajlatra 😉
Valószínűleg benne van az elérhetetlen utáni vágyakozás is, ami jelentős mértékben jellemez, ha nem azonosít 🙂 Sokkal édesebb az elérhetetlen; a szomszédban zöldebb a fű, kékebb az ég és a pasik szeme is fényesebben csillog. Na pláne. A “mennék” része biztos, a “hová” még képlékeny. Rettenetesen vonzónak és élhetőnek tartom a mediterrán életstílust, el tudnám képzelni magam mondjuk egy dél-olasz kisvárosban, egy hangulatos görög szigeten, vagy valahol Andalúziában. Nem ellenkeznék az ázsiai szubtrópusi régió ellen sem, de latin-Amerika is csudaszép, sőt, példának okáért Kuba is vonzó…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: