Masnap ujra bejelentkeztem az oldalra, a nagy O utan kutatni. Alig telt el fel ora, B ujra ramkattintott es a napon felol erdeklodott. Oszinten meglepodtem, mert azt gondoltam o is hasonloan latta a helyzetet: ket evvel idosebb csaj, nem sok kozos vonassal a jelenben vagy a multban, atlagos kepekkel. A nagy huspiacon az emberek nem beszelgetni akarnak, hanem ismerkedni, talalkozni, sokasodni…
Am semmi mast, erdekeset nem talaltam a honlapon, kedvem is volt beszelgetni (vizsgaidoszak elott harom hettel minden jobb a tanulasnal), igy megint ejszakaba nyulon meseltunk magunkrol, hobbikrol, almokrol. Feluton aztan atmereszkedtunk Facebook-ra es ott folytattuk a beszelgetest. Gondoltam egy kedves, rendes angol srac mindig jol jon baratkent is, meg az is lehet, hogy altala talakozom valakivel, akit az egiek kuldtek. Az elkeseredett parkereso mindenhol lehetoseget lat 🙂
A chat-bol hamarosan telefonos beszelgetes lett, majd kb ket het multan megbeszeltuk az elso randit. Ujabb ket het mulva pedig osszekoltoztunk.
Hogy feltem-e kozben? Biztosan. Meg azok a barataim is, akikkel szerencsetlensegunkre valaha egyutt laktunk, mind azt mondtak, milyen nehez velemi kijonni. Igy persze hogy feltem az osszekoltozestol! Ugyanakkor a fonokasszonyom, aki 50 evesen ment eloszor ferjhez, mert addigra talalta meg azt a pasit, akihez erdemes, azt mondta, hogy a kesobbi ferjerol az elso pillanattol kezdve tudta, hogy minden jo lesz vele. Es pontosan igy volt B-vel is! Ereztem, hogy minden jo lesz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: