Az Angliaba koltozes legnehezebb resze, legalabbis ami a legtobb idot vette igenybe, az az uj barati kor kialakitasa volt. Az idegen orszag okozta ismeretlenseg sok emberbol a legrosszabbat hozza ki, igy nem is en lennek, ha nem futottam volna bele par al-baratsagba es al-szerelembe.
Most ahogy leirtam a szerelem szot es elgondolkozom rajta, nem is ez a legjobb megnevezes am. Inkabb elvakult, fellangolo erdeklodes, semmirol tudomast nem venni akaras, szeretetehseg. Nem is csoda, hogy kudarcba fulladtak a probalkozasok! Mert nagyon jambor lelku, szocialisan erzekeny lenynek kell annak lennie, aki a sintertelepen az esz nelkul ugrandozo, paradezo, figyelemfelkelto kiskutyat viszi haza 🙂
Mar tobb, mint 2 eve eltem Londonban, tobbe-kevesbe voltak fix barataim (sokat jelentett, hogy idokozben K is megerkezett, mert egy pasi sokkal kevesbe gatlasos, amikor baratkozasra kerul a sor; illetve az iskolaban is szereztem par ismerost, baratot), de a szerelem csak nem jott el. Szerintem irtam par jomadarrol, akikkel hol igen, hol nem talalkozgattunk, randizgattunk, de csak nem jutottunk egyrol a kettore.
Februar kornyeken a legutolso jelolt is kigolyozta magat, picsogtam miatta egy darabig, aztan marcius vegen ujra regisztraltam egy ismerkedos oldalon. Az oldal ujdonsaga volt az anonim chat funkcio, ahol a feleknek talan 10-15 percet kellett beszelgetniuk egymassal, mielott megnezhettek volna egymas adatlapjat, fenykepeit. Arra gondoltam ennyi ido pont jo lesz kideriteni valakirol, hogy erdemes-e beleveszni a szemeibe…
A legelso ember, akivel konkretan beszelgettunk B volt (mert persze sokan igy is ugy is csak a fenykepekre hajtottak). Ket evvel fiatalabb volt nalam, buliimado DJ igy rogton ki is zartam, hogy na persze, ennek se en kellek, meg nekem se a vele jaro bonyodalom. De mielott becsukhattam volna a chat ablakot, valahogy, valamivel megfogott. Orakon keresztul beszelgettunk, mint ket barat, de tenyleg eszembe sem jutott, hogy tobb is lehetne egy ejszakas beszelgetesnel…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: