Party-feeling, ruha gondok

Előre szólok: nagyon nőcis, nagyon nyűgös gondolatok következnek. Ettől még a hüvelygombás reklám is jobb!! …

A régi szép időkben gyakoriak voltak a céges bulik. Munka után, lazán, farmerban mentünk; szólt a zene, énekeltünk, táncoltunk és közben persze jelentős mennyiségű alkohol is lefolyt a torkokon. Aztán ahogy változott a morál, úgy tűntek el a partik is. Pénteken hosszú idő után, különösebb apropó nélkül újra buliba hívták a népet. Elfogadtam a meghívást, egész héten vártam, de végül nem mentem el…

Amatőr kifogásként fáradtságra hivatkoztam. Igazából azonban a gimis idők jutottak eszembe…. Akkoriban minden nap olyan volt, mintha kifutón szerepeltünk volna – a valamennyi megmozdulásunkat árgusan figyelő konkurens tini-nőstények miatt – folyamatosan puccba kellett vágni magunkat. Fontos volt a ruha, a márka, a smink és a stílus….

Ugyanezt érzem mostanában az irodában: elvileg értelmes, felnőtt nők méregetik egymást a folyosón, ránézésre felismerik a divatházak kreációit és kritizálnak, megállás nélkül. Nézik, hogy kinek mekkora a feneke, ki hízott 10 dekát, vagy fogyott hármat, honnan való a kabát és vajon tavaly nem volt-e már rajta ez a nadrág. Szánalmas. Most meg hogy közeledik a karácsonyi parti, különösen élénk a hangulat. Egyesek úgy készülődnek, mintha legalábbis a bécsi operabálba lenne jelenésük. Utálom és kikészít a 40 kilós nőcskék nyafogása, az egyéjszakás ruhákra pazarolt 30-40 ezrek, a mutatós, ám rém kényelmetlen, 10 centis sarkú selyemcipők, amiben lépni is alig lehet, nemhogy táncolni. Már előre rettegek az egésztől… Az imént kinyitottam a szekrényemet és kétségbeesve észleltem, hogy már megint nincs mit felvennem, és azt sem tudom mit szeretnék. Valami kényelmeset, mindenképp. Ám a kényelmes ruhák ritkán csinosak. Viszont ha magamra erőltetek valami trendi borzadályt (ami könyörtelenül emlékeztet a felszedett kilókra is), akkor borítékolt a csapnivaló hangulat…  :((

Naivan kérdem én: Miért teszik hetekkel előre tönkre az ember életét, kedvét, életkedvét? Miért tesszük tönkre magunkat az elvárásoknak való megfeleléssel?? Miért, miért, miért??