Lonely26 játszani hívott, amit ezúton is köszönök. A szabályok a következők:
1. Ha kijelölnek, tedd ki a blogodba a fenti képet, és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről!
2. Linkelj be 7 bloggert, akit te szeretnél kijelölni!
3. Linkeld be azt is, aki kijelölt!
4. Értesítsd az általad kijelölt bloggereket!
És akkor jöjjön a történet, úgyis aktuális lett volna az alább belinkelt videó kapcsán:
Az újhazából való hazatérésünkkor egy videólejátszó is velünk tartott. Ám ez idő tájt még nem bővelkedtünk mesekazettákban, egész pontosan két darabból állt a gyűjteményünk. A Micimackó volt az egyes számú kedvenc, rongyosra néztük, anyut pedig a világból kergettük ki az “Egy fekete felhő az égről…” kezdetű mickómackó dallal, amit egész nap, megállás nélkül énekeltünk. A kettes számú favorit A kis hableány volt. Legalább annyiszor láttuk, mint a mézimádó medvét, naponta többször is végignéztük, szoros egymásutánban.
Voltak jelenetek, amiknél minden alkalommal szorosan behunytuk a szemünket a félelemtől – mint például amikor a gonosz boszorkány elcsalja Marina / Ariel hangját, és voltak olyanok, amiket végig énekeltünk-táncoltunk. Még arra is emlékszem, hogyan írtuk le az alábbi dal pontos (vagy legalábbis annak vélt szövegét): a hugom még ovis volt, s még én is csak épphogy megismerkedtem a betűvetéssel, így a távirányítás (play/stops/play/stop) a kicsi dolga volt, én pedig körmöltem a szöveget. Ezt követően az egész környék az Angel tesók énekét hallgatta :))
Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a fél blogger közösség részt vett már a játékban… Az általam kedveltek és gyakran olvasottak közül igyekszem olyanokat belinkelni és játékba hívni, akik még nem voltak:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: